Bocsánat, hogy kicsit késve de sikerült befejeznem!

Colleen Hoover

Slammed, Visszavonuló, Ez a lány

Könyvajánló:

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik. 
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény. 
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Véleményem:

Már az első oldalak megragadtak, úgyhogy ezzel el is indítottam magamnak egy könyvlavinát (Hopeless esetében is szintén ez volt a helyzet).

Az írónő első könyve magábahúzza az embert és olyannyira izgultam már a lány helyében is mintha csak én velem történt volna meg. Irigylésre méltó ez a munkája is. A szereplőknek a humorérzéke nagyon tetszett, mert az, hogy olyan helyzeteket tudnak megmenteni humorral, hogy én csak pislogtam. Volt benne sok mókás jelenet, mégtöbb fordulat és dráma (nem beszélve a tökfaragásokról, és a takarításokról).

"- Azt nem részletezte, miért akadt ki rád, de állati pipa. Nem tudom, mit műveltél vele, de úgy takarítja a házát, mintegy eszelős. Amikor bementem hozzá, több száz kártya hevert a nappali padlóján szanaszét. Mintha receptek lettek volna, vagy ilyesmi.

- Te jó isten, rendszerez! - kiáltok fel. Akkor nagyobb a baj mint gondoltam. [...]"

~Visszavonuló~

Igazából már maga a történet nagyon érdekes volt amivel szembenálltak, nem hogy még tovább tudják fokozni ezt a második könyvben is! A Visszavonulónál talán még érdekesebb tűnhetett a szituáció, mivel Lake nem igazán volt a helyzet magaslatán, amiért mondjuk igazán nem hibáztathatom.

Mikor az utolsó részekhez érkeztem és úgy gondoltam, hogy minden megoldódott, akkor nagyot tévedtem mert még egy kis stresszt tett bele Colleen a story utolsó pár pillanatába. És a végén már azt hittem, hogy valami olyasmi fog történni, amit nagyon nem akarok elolvasni, csakhogy segített nekem a net amikor megláttam a harmadik kötet borítóját. (Kellett nekem keresgélnem utána mikor még be se fejeztem...) Úgyhogy igazából ezzel elszúrták az izgalmat, hogy vajon az lesz-e, hogy .... mert ha az történt volna meg akkor ott helybe eldobtam volna a könyvet majd égnek szegezett fejjel mondtam volna, hogy "Ezt most miért kellett?".

A story elejére visszaugorva viszont az volt a legjobb, hogy nem ott folytatták ahol az első abbamaradt hanem egy évet ugortak és meg is tudtuk részleteken beadagolva, hogy mi történt akkor. Sok sok dráma és izgalom mellett a versek sem utolsóak amikből olvashattunk párat. Kétség sem fér, hozzá, hogy nekem is van egy kedvencem az egészből:

"Valaha imádtam az óceánt.

Szerettem benne mindent.

Korallzátonyait, fehér tajtékát, morajló hullámait,

szikláit, a kalózlegendákat és a sellőmeséket,

az elveszett és megtalált kincseket.

És valamennyi

Benneúszkáló halat.

Igen, valaha imádtam az óceánt.

Szerettem benne mindent.

Azt ahogy ágyamban fekve álombaringat éneke,

majd felébreszt elemi ereje,

mely megrémít nemsoká.

Szerettem meséit, hazugságait, áltató szemeit.

Kiszáríthattam volna medrét,

ha úgy akarom.

Valaha imádtam az óceánt.

Szerettem benne mindent.

Korallzátonyait, fehér tajtékát, morajló hullámait,

szikláit, a kalózlegendákat és a sellőmeséket,

az elveszett és megtalált kincseket.

És valamennyi

Benneúszkáló halat.

De ha próbáltad már valaha vitorlásodat

viharos tengeren kormányozni,

akkor tudhatod,

hogy tajtékos hullámai az ellenségeid. Próbátál már

a partra úszni begörcsölt lábbal, gyomrodban

az In-N-Out hamburgerének súlyával,

Miközben morajló hullámok csapkodják testedet,

és vízzel töltik fel

tüdődet, te meg csak csapkodsz a karoddal,

hogy felhívd magadra

a figyelmet, de a barátaid

Csak

Visszaintegetne

Neked?

Te is úgy nőttél fel, hogy az életről szóló álmaidban

saját kalózhajód lesz, saját legénységgel, és minden

Sellő

Csak téged

Szeret

Majd?

Rá fogsz ébredni...

Ahogy én is ráébredtem...

Hogy mindaz, ami jó benne,

Mindaz, ami szép

Nem valódi.

Csupa hazugság.

Tartsd hát meg magadnak az óceánt,

Mert ami nekem kell, az a Tó."

~Slammed~

A harmadik inkább nyalánkásgnak tartom magamnak és szerintem minden Colleen Hovver könyvolvasónak, mivel itt ezt inkább nyaraláson, sziesztában vagy hasonló eseményekkor jó olvasni. Mert egyébként talán úgy éreznéd, hogy nem valami izgalmas. Pedig ez igazából igenis az! Az, hogy Will miket élt át az első részben az fantasztikus! Ez is hasonlít a Hopeless szerkezetére, abban, hogy ennél is elmondja, hogy mi is történt a férfi szemszögéből. És ez sok mindent megmagyarázott ebben az esetben is.

Szerettem benne azt is hogy a Lakeről mondtak rosszat és nem valami istennőnek ábrázolták. Mondjuk igaz hogy Kel aki az öccse, nem is igazán tud szépíteni a dolgokon...

"- Túl sokat böfögött, igaz? Vagy a kocsidban hagyta a melltartóját Fogadjunk, hogy még kvét sem adott neked!

Kipréselek magamból egy műmosolyt, és a papírjaimhoz lépek.

- Eltaláltad - felelem. - A kávé volt az oka. Rettenetesen irigy lány.

- Tudtam! - csóválja a fejét Kel."

Viszont az is édes volt, ahogy Caulder és Kel annyira akarták hogy tesók legyenek, hogy még noszogatták is Willt egy második randiért hogy összejöjjenek, majd összeházasodjanak Laykennel.

És még nem is tudták, hogy mi vár még rájuk!

Ez a két tökfilkó is kevert pár dolgot, de legalább a nehéz időszakban összehozhatta az embereinket.

Tehát összességében ez a sorozat egyben 10/9,5 csillagot kap!

Ez a három, gyönyörű könyv, megrendelhető: itt a Slammed, itt a Visszavonuló és itt az Ez a lány

~Lola