Kerstin
Gier: Zafírkék
„Friss
szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves
újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak
ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot.
Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor
ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára
világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai
felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.”
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.”
Az első kötet
kiolvasása után azonnal a második kötetért kellett, hogy nyúljak. Kíváncsi
voltam, mi fog történni a csók után. Talán tisztázzák a kapcsolatukat? Vagy,
esetleg szerelmet vallanak egymásnak? Hát, nem.
Egy csúnya vízköpő démon (aki hazáig követi Gwent) megszakítja a csókot. A vissza úton Gwen és Gideon szinte úgy viselkednek mintha semmi nem történt volna. Ez szomorúan érintett. Valami nagyobbra vártam. Valami jobbra. De visszatérve azt taglalják a páholy tagjai mi csúszhatott félre az előző utazáson (mert a két kis időutazót csapdába csalták a konográf elrablói). És persze senkinek nem tűnik fel, hogy mindjárt mindketten éhen halnak.
Megismerkedhetünk Gróf Rákoczi egyik nagyon nagyon távoli rokonával, Mr. Marleyval. Ez az ember nekem nem igazán volt szimpatikus. Bár kicsit szerencsétlennek tartottam, esetlennek, de én Őt gyanúsítottam a leginkább. Gwendolynt még aznap vissza küldik még egyszer a múltba, egy nyugodt pincébe. Ahol a nagyapjával találkozik (aki a jelenben meghalt) és innentől együtt próbálják megoldani a problémákat, úgy, hogy Gwen amikor tudja meglátogatja (a múltban). Kicsit bele lehetett zavarodni az idősíkokba.
Hazatérvén egy újabb problémával nézett szemben szegény lány. Mert kiderült az utált Charlotte fog segíteni a soirée készülni. És ott van Charlotte volt tanára aki úgy vettem észre, senkit nem akar elfogadni az első tanítványán kívül. Ezáltal zsigerből utálja szegény Gwennyt. Majd nem sokkal később, egy újabb tökéletes pincés jelenetnek lehetünk szemtanúi, aminek főszereplői Gideon, Gwendolyn és egy zöld kanapé. Itt történik meg a második csók. Ezen a ponton akartam tovább és tovább olvasni, hogy minden ilyen nagyon jó maradjon. A romantikának az vetett véget, hogy visszautaztak a jelenbe.
Furcsa véletlen folytán a lány találkozik Gideon öccsével Raphaellel. Aki kiköpött bátyja. Érdekesnek találtam, hogy ebben a részben nem kap annyi szerepet Leslie, csak a végén. É nagyon szurkoltam, hogy Raphaell és Leslie összejöjjenek. Két olyan ember akit nagyon megkedveltem, és egy robbanó párost alkottak volna. De Leslie lepattintotta.
Elérkezett a várva, várt soirée. Csak egy bökkenő volt. Az ártalmatlan puncs, nem is volt ártatlan. Ugyanis alkohol volt az italban. Nagyon vicces volt a részeg Gwendolyn. Még a gróffal is összehaverkodott. Nagyon jót mulattam azon, hogy Gwen felment a színpadra énekelni. Egy musicalt. Ami még nem is létezett. A kicsi rendezvény szerintem egész jól sikerült, szórakoztatónak találtam, és ötletesnek. Nem minden nap rúghat be az ember a múltban. Visszautazva megint egy kis romantika lesz, amikor Gideon támogatja szegény lányt.
Nagyon sajnáltam Gwennyt mert szinte biztos vagyok benne, hogy nekem nem ment volna az ami neki. Tanulni és egyben idő utazni is. Nagyon erős és kitartó lánynak gondolom.
Másnap a múltban Gideon szerelmet vall végre a lánynak, a gróf felé igyekezvén. Miután a fiú elmegy (nem lehet ott Saint German gróf és Gwendolyn beszélgetésén) tele beszéli a lány fejét minden badarsággal. Ami nem is akkora badarság. Ez a pont volt az, amikor a szívem több milliárd darabokra tört és hangosan ordítottam föl. Mivel kiderült Gideon csak megjátszotta magát. De én hittem benne, hogy csak az elején játszotta meg magát, és már teljes szívvel szereti Gwent. De ez ebben a részben nem derül ki.
Egy csúnya vízköpő démon (aki hazáig követi Gwent) megszakítja a csókot. A vissza úton Gwen és Gideon szinte úgy viselkednek mintha semmi nem történt volna. Ez szomorúan érintett. Valami nagyobbra vártam. Valami jobbra. De visszatérve azt taglalják a páholy tagjai mi csúszhatott félre az előző utazáson (mert a két kis időutazót csapdába csalták a konográf elrablói). És persze senkinek nem tűnik fel, hogy mindjárt mindketten éhen halnak.
Megismerkedhetünk Gróf Rákoczi egyik nagyon nagyon távoli rokonával, Mr. Marleyval. Ez az ember nekem nem igazán volt szimpatikus. Bár kicsit szerencsétlennek tartottam, esetlennek, de én Őt gyanúsítottam a leginkább. Gwendolynt még aznap vissza küldik még egyszer a múltba, egy nyugodt pincébe. Ahol a nagyapjával találkozik (aki a jelenben meghalt) és innentől együtt próbálják megoldani a problémákat, úgy, hogy Gwen amikor tudja meglátogatja (a múltban). Kicsit bele lehetett zavarodni az idősíkokba.
Hazatérvén egy újabb problémával nézett szemben szegény lány. Mert kiderült az utált Charlotte fog segíteni a soirée készülni. És ott van Charlotte volt tanára aki úgy vettem észre, senkit nem akar elfogadni az első tanítványán kívül. Ezáltal zsigerből utálja szegény Gwennyt. Majd nem sokkal később, egy újabb tökéletes pincés jelenetnek lehetünk szemtanúi, aminek főszereplői Gideon, Gwendolyn és egy zöld kanapé. Itt történik meg a második csók. Ezen a ponton akartam tovább és tovább olvasni, hogy minden ilyen nagyon jó maradjon. A romantikának az vetett véget, hogy visszautaztak a jelenbe.
Furcsa véletlen folytán a lány találkozik Gideon öccsével Raphaellel. Aki kiköpött bátyja. Érdekesnek találtam, hogy ebben a részben nem kap annyi szerepet Leslie, csak a végén. É nagyon szurkoltam, hogy Raphaell és Leslie összejöjjenek. Két olyan ember akit nagyon megkedveltem, és egy robbanó párost alkottak volna. De Leslie lepattintotta.
Elérkezett a várva, várt soirée. Csak egy bökkenő volt. Az ártalmatlan puncs, nem is volt ártatlan. Ugyanis alkohol volt az italban. Nagyon vicces volt a részeg Gwendolyn. Még a gróffal is összehaverkodott. Nagyon jót mulattam azon, hogy Gwen felment a színpadra énekelni. Egy musicalt. Ami még nem is létezett. A kicsi rendezvény szerintem egész jól sikerült, szórakoztatónak találtam, és ötletesnek. Nem minden nap rúghat be az ember a múltban. Visszautazva megint egy kis romantika lesz, amikor Gideon támogatja szegény lányt.
Nagyon sajnáltam Gwennyt mert szinte biztos vagyok benne, hogy nekem nem ment volna az ami neki. Tanulni és egyben idő utazni is. Nagyon erős és kitartó lánynak gondolom.
Másnap a múltban Gideon szerelmet vall végre a lánynak, a gróf felé igyekezvén. Miután a fiú elmegy (nem lehet ott Saint German gróf és Gwendolyn beszélgetésén) tele beszéli a lány fejét minden badarsággal. Ami nem is akkora badarság. Ez a pont volt az, amikor a szívem több milliárd darabokra tört és hangosan ordítottam föl. Mivel kiderült Gideon csak megjátszotta magát. De én hittem benne, hogy csak az elején játszotta meg magát, és már teljes szívvel szereti Gwent. De ez ebben a részben nem derül ki.
 |
| A vízköpődémon. |
A szívszorító részből egy kis kóstoló:
-
Nem!
Most beszéljük meg! – a gombóc felrobbanta a torkomban, és folyni kezdtek a
könnyeim – Elég ha igent, vagy nemet mondasz! Eltervelted az egészet?
-
Gideon
megdörzsölte a homlokát – Gwen…
-
Igen,
vagy nem? – zokogtam
-
Igen.
– felelte Gideon. – De kérlek ne sírj!
~Lizi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése