Csakis a süti miatt
Tudom hogy előbb jöttem egy picivel ki a suliból mint kellett volna, de ez szándékos volt. Olyan gyönyörű csillagos ég és lágy szellő szépíti az estét, hogy azt nem lehet csak úgy kihagyni!
Megállok a régi buszmegállónál ahol megbeszéltem apával a találkozót. Őt is már mióta nem láttam!? Hiányzik a családi légkör, és ő is. Ezért is beszéltem meg vele egy vacsorát mára.
Nem mondom azt hogy éhen haltam hanem megőrültem a kajáért. Az edzés olyannyira kifárasztott hogy nem csak a folyadék készletem de még a kajatartalékom a gyomromban teljesen kiürült. Pechemre pont a suli mellett a Honey cukrászda volt ami az ínyenc burgonyás pogácsájáról híres. Az illatok úgy szálltak a levegőben mintha maguk is az egyik alkotóelemei lennének. És persze a hasam jelezte is hogy kéne már enni valamit.
A nagy nyomoromban hirtelen valaki megkocoktatta a vállamat idegesen. Na most az nem kifejezés hogy megijedtem, egyszerűen leblokkoltam. Mi van ha egy gyilkos és ezt csak azért csinálta hogy mielőtt megöl, lássam az arcát? Vagy lehet egy tolvaj is aki eltereli a figyelmemet!
Fejemet lassacskán hátra fordítva egy kedves arcú férfit pillantottam meg akinek a kezében... két Honey zacskó volt, ráadásul tele van tömve! Legszívesebben kikaptam volna a kezéből, hogy megehessem galád módon a tartalmát de visszafogtam magam és kérdőn rámosolyogtam.
- I-igen? - kérdeztem dadogva, hiszen alig pár másodperce még az adrenalin fröccs járta át az ereimet.
- Szia édes, látom el vagy veszve. - felelte nyájasan és a képéhez egyáltalán nem passzoló undorító mosollyal. Próbált elbűvölni.
Hadd ne mondjam hogy mennyire nem sikerült neki.
- Ez egy óriási tévedés. Én éppen az ap... - ha az "apám" szót használnám, nem lett volna annyira ilyesztő ezért inkább füllentettem a jó ügy érdekében. Muszáj volt lekoppintanom ezt a minimum 30 éves csávót. - a barátomat az edzéséről. Pár perc és itt lesz. De azért köszönöm a jó szándékát. - hahaha... röhögött a vakbelem ahogy ezt kimondtam. De komolyan, annyira béna dumával jön hogy az már szánalomra méltó! Ráadásul, ahogy látom, nincs is olyan erőnlétben hogy elráncigálhasson. Csont és zsír. Nem tudom mire fel ez a magabiztosság.
- Óh értem akkor addig megvárom veled, ha nem baj. Egyébként segíthetnél a bepakolással kapcsolatban, ha már addig se csinálunk semmit. - mióta tette a dolgokat többesszámba?? Szegénykém ez teljesen el van tévedve. De ha már itt van, elszórakozhatnék vele egy kicsit. -gondoltam, - Úgyis van olyan neki ami nekem kell és neki is meg van a maga szándéka. Talán az én javamra fordíthatnám a dolgot!
- Jó oké csak előtte egy kis szívességet kérnék tőled. - mondtam színészkedve amit akár Jennifer Aniston is megirigyelhetné (álmodik a nyomor).
- Neked bármit édesem... - mondja felhős, de boldog szemekkel. Egyáltalán nem olyan mint amit elsőre levesz róla az ember!
Sandítva szétnéztem az úton, de még mindig nem láttam apa kocsiját, úgyhogy még van egy kis időm.
- Csak akkor segítek ha megkaphatom helyette a sütiket! - Néztem a zacskókra nagy vágyakozással. A hasam még egyszer korog ezért picit még siettetem is. - És lehetőleg gyorsan mert mindjárt itt az ap... - az elszólás veszélyes dolog, - a pasim.
- O-oké - felelte akadozva és fájdalmas tekintet kíséretében, odanyújtotta a zacskókat.
Hihetetlen nagy sebességgel kikaptam a kezéből és megvetve a lábamat olyan állati nagy sebességgel kezdtem el sprintelni hogy még az edzésen sem sikerült ilyet produkálnom...! Lehet hogy a süti, kihozza belőlem a rejtőző vadat. Az én emberem, sem tétlen. Ő utánam lódul, és közben próbálja magára vonni a többiek figyelmét a "Büdös kis tolvaj.", vagy csak a simán: "Állítsák meg!" szöveggel jön, miközben rám mutat.
Én meg boldogan futottam tovább az edzőcuccommal és a megkaparintott 2 zacskónyi sütivel. A fáradtságot alig éreztem, mivel a szél ugyanannyira lehűt, mint amennyire közben felmelegszem. Gyorsan hátranéztem hogy meggyőződjek arről, hogy nem csak a kiabálások, hanem az üldözés is abbamaradt. Szerencsémre nem láttam seholsem a fickót, hogy visszaszerezze a sütiket.
Rápillantok a két zsákányra a kezemben és nagy mohósággal elkezdem kibontani és megnézni a tartalmát. A látvány káprázatos... Legalább 10, de azon se csodálkoznék ha 12 darab óriási burgonyás pogácsák vannak benne. A másikban pedig még látványosabb színekben pompáztak a macaronok. A halvány utcai világításban ha jól láttam a létező összes szín ott lappangott a csomagolásban.
Mint a jó spártai katona, aki jól végezte dolgát, örömömben a földhöz vágtam a nehéz edzőcuccot győzelempózra készen előkaptam a telefonomat és apa számát tárcsáztam. A második csöngésre már fel is vette mire én a telefonba röhögök:
- Hali! Változott a terv. Gyere a nagy kereszteződésig. Apa, megszereztem a sütiket!
U.i.: És mindez az edzés utáni éhségből jött amikor edzéskor vártam apura... Mit ki nem tud hozni a süti!?
~Lola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése