Sziasztok!
Lolával úgy döntöttünk külön blogokat is indítunk. Az enyém még nincsen kész, de barátnőm készített már egy eszméletlen jó blogot, ahol meg is találhatjátok a Bársony Érintés című blogját. Nekem nagyon tetszett. Itt te is csekkolhatod. Megéri ;)
Nekem még nem volt időm megcsinálni a saját blogomat, ahol a Fekete gyémánt is megtalálható lesz. Igyekszem vele és majd belinkelem.
A Könyvzugoly ugyan úgy működni fog, de inkább a kritikákra és a pici storykra fog specializálódni.
Sok puszi nektek:
~Lizi

Picistory

Tudom hogy most egy kritikát kellett volna hoznom de helyette egy történettel tudok szolgálni, ami az én képzeletem gyümölcse volt egy fárasztó napon.

Csakis a süti miatt

Tudom hogy előbb jöttem egy picivel ki a suliból mint kellett volna, de ez szándékos volt. Olyan gyönyörű csillagos ég és lágy szellő szépíti az estét, hogy azt nem lehet csak úgy kihagyni!
Megállok a régi buszmegállónál ahol megbeszéltem apával a találkozót. Őt is már mióta nem láttam!? Hiányzik a családi légkör, és ő is. Ezért is beszéltem meg vele egy vacsorát mára.
Nem mondom azt hogy éhen haltam hanem megőrültem a kajáért. Az edzés olyannyira kifárasztott hogy nem csak a folyadék készletem de még a kajatartalékom a gyomromban teljesen kiürült. Pechemre pont a suli mellett a Honey cukrászda volt ami az ínyenc burgonyás pogácsájáról híres. Az illatok úgy szálltak a levegőben mintha maguk is az egyik alkotóelemei lennének. És persze a hasam jelezte is hogy kéne már enni valamit.
A nagy nyomoromban hirtelen valaki megkocoktatta a vállamat idegesen. Na most az nem kifejezés hogy megijedtem, egyszerűen leblokkoltam. Mi van ha egy gyilkos és ezt csak azért csinálta hogy mielőtt megöl, lássam az arcát? Vagy lehet egy tolvaj is aki eltereli a figyelmemet!
Fejemet lassacskán hátra fordítva egy kedves arcú férfit pillantottam meg akinek a kezében... két Honey zacskó volt, ráadásul tele van tömve! Legszívesebben kikaptam volna a kezéből, hogy megehessem galád módon a tartalmát de visszafogtam magam és kérdőn rámosolyogtam.
- I-igen? - kérdeztem dadogva, hiszen alig pár másodperce még az adrenalin fröccs járta át az ereimet.
- Szia édes, látom el vagy veszve. - felelte nyájasan és a képéhez egyáltalán nem passzoló undorító mosollyal. Próbált elbűvölni.
Hadd ne mondjam hogy mennyire nem sikerült neki.
- Ez egy óriási tévedés. Én éppen az ap... - ha az "apám" szót használnám, nem lett volna annyira ilyesztő ezért inkább füllentettem a jó ügy érdekében. Muszáj volt lekoppintanom ezt a minimum 30 éves csávót. - a barátomat az edzéséről. Pár perc és itt lesz. De azért köszönöm a jó szándékát. - hahaha... röhögött a vakbelem ahogy ezt  kimondtam. De komolyan, annyira béna dumával jön hogy az már szánalomra méltó! Ráadásul, ahogy látom, nincs is olyan erőnlétben hogy elráncigálhasson. Csont és zsír. Nem tudom mire fel ez a magabiztosság.
- Óh értem akkor addig megvárom veled, ha nem baj. Egyébként segíthetnél a bepakolással kapcsolatban, ha már addig se csinálunk semmit. - mióta tette a dolgokat többesszámba?? Szegénykém ez teljesen el van tévedve. De ha már itt van, elszórakozhatnék vele egy kicsit. -gondoltam, - Úgyis van olyan neki ami nekem kell és neki is meg van a maga szándéka. Talán az én javamra fordíthatnám a dolgot!
- Jó oké csak előtte egy kis szívességet kérnék tőled. - mondtam színészkedve amit akár Jennifer Aniston is megirigyelhetné (álmodik a nyomor).
- Neked bármit édesem... - mondja felhős, de boldog szemekkel. Egyáltalán nem olyan mint amit elsőre levesz róla az ember!
Sandítva szétnéztem az úton, de még mindig nem láttam apa kocsiját, úgyhogy még van egy kis időm.
- Csak akkor segítek ha megkaphatom helyette a sütiket! - Néztem a zacskókra nagy vágyakozással. A hasam még egyszer korog ezért picit még siettetem is. - És lehetőleg gyorsan mert mindjárt itt az ap... - az elszólás veszélyes dolog, - a pasim.
- O-oké - felelte akadozva és fájdalmas tekintet kíséretében, odanyújtotta a zacskókat.
Hihetetlen nagy sebességgel kikaptam a kezéből és megvetve a lábamat olyan állati nagy sebességgel kezdtem el sprintelni hogy még az edzésen sem sikerült ilyet produkálnom...! Lehet hogy a süti, kihozza belőlem a rejtőző vadat. Az én emberem, sem tétlen. Ő utánam lódul, és közben próbálja magára vonni a többiek figyelmét a "Büdös kis tolvaj.", vagy csak a simán: "Állítsák meg!" szöveggel jön, miközben rám mutat.
Én meg boldogan futottam tovább az edzőcuccommal és a megkaparintott 2 zacskónyi sütivel. A fáradtságot alig éreztem, mivel a szél ugyanannyira lehűt, mint amennyire közben felmelegszem. Gyorsan hátranéztem hogy meggyőződjek arről, hogy nem csak a kiabálások, hanem az üldözés is abbamaradt. Szerencsémre nem láttam seholsem a fickót, hogy visszaszerezze a sütiket.
Rápillantok a két zsákányra a kezemben és nagy mohósággal elkezdem kibontani és megnézni a tartalmát. A látvány káprázatos... Legalább 10, de azon se csodálkoznék ha 12 darab óriási burgonyás pogácsák vannak benne. A másikban pedig még látványosabb színekben pompáztak a macaronok. A halvány utcai világításban ha jól láttam a létező összes szín ott lappangott a csomagolásban.
Mint a jó spártai katona, aki jól végezte dolgát, örömömben a földhöz vágtam a nehéz edzőcuccot győzelempózra készen előkaptam a telefonomat és apa számát tárcsáztam. A második csöngésre már fel is vette mire én a telefonba röhögök:
- Hali! Változott a terv. Gyere a nagy kereszteződésig. Apa, megszereztem a sütiket!

U.i.: És mindez az edzés utáni éhségből jött amikor edzéskor vártam apura... Mit ki nem tud hozni a süti!?

~Lola

Veronica Roth: A beavatott

Tartalom:

„EGYETLEN DÖNTÉS
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid
EGYETLEN DÖNTÉS
meghatározhatja az értékrendedet
EGYETLEN DÖNTÉS
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.”

Véleményem:

Be kell vallanom, mielőtt elolvastam volna ezt a csodálatos könyvet, jóval előtte a filmet néztem meg. Bár furcsa módon a filmben egészen kicsi eltérések vannak, nekem a könyv jobban tetszett. Sokan úgy gondolják, hogy egy könyv csak akkor lehet jó, ha vörös vagy egyéb márkás sorozatok. Azoknak kell mondanom, hogy tévednek. Itt a tökéletes ellen példa erre.
Beatrice városában öt csoport szerint élnek az emberek Beatrice és családja egyenlőre az önfeláldozóknál van, de minden 16 évesnek választania kell, melyik csoport tagja szeretne lenni. Ilyenkor feltettem magamnak a kérdést én vajon mit választanék? Az önfeláldozókat? A bátrakat? A barátságosakat? Az őszintéket? Vagy a művelteket? És még most sem tudom a választ. Sajnálnám azokat az embereket akiknek ilyen fiatalon ekkora döntést kell hozniuk amik egész életüket megpecsételi.
A csoport választó ünnepségen azonban mindenkit meglepve Beatrice a bátrakat (testvére a művelteket) választja, és el kell hagyniuk családjukat.
A bátrak, mit ne mondjak elég őrülten viselkednek. Erre tökéletes példa az, hogy mozgó vonatokra szállnak fel, vagy ugranak ki. Mikor a főhadiszállásra érnek, megismerkedhetünk az eszméletlenül helyes és cuki Négyessel. Négyes az elején elég félelmetesnek tartottam, de utána egyre jobban megszerettem. Ő képezte ki az újoncokat. Beatrice új nevet vesz fel ami a Tris lesz. És a kiképzés első fázisa jön. A bunyó. Mivel Tris nem igazán izmos alkat így sokszor elverik, és mivel minden fázis végén néhány embert elküldenek, vészesen közel jut a kirugáshoz, és csoport nélkülivé válhat.
Én úgy éreztem Négyes mindenben próbál neki segíteni (ad pár burkolt üzenetet).
Miután Tris túléli az első fordulót, jön a szellemi terhelés. Beadnak egy szérumot, amitől a félelmeiddel kell megküzdened. Ebben  a lánynak meglepően kimagaslóan teljesít. Mivel ennyire jól megy neki, néhány kevésbé szívemhez nőtt szereplő megtámadja és meg akarja ölni. De akkor jön Négyes, és mindent megold. Ez volt az egyik kedvenc részem, Négyes megmenti Trist és végül elviszi a lakásába ellátni a lány sebeit, és végül a lány nála is alszik. Eszméletlenül aranyos részlet.

„- Szia – szólalok meg. Feszült a hangom. Bárcsak ne lenne az.
Mindössze az ujjai hegyével érinti meg kék-zöld foltos arcom.”

Na igen. Itt felmerül a kérdés, hogy mivel a kiképző összejön a kiképzettjével nem-e juttatja előnyhöz? A válasz: nem. Tris tényleg nagyon jól szerepel, és a ranglista csúcsán van.
Miután teljesen vége a kiképzésnek, reggel mindenki zombiként kezd viselkedni. És aki mégsem, rejtélyes módon lelövik. És nem is akárkik. A vezetők gyilkolnak, és kényszerítenek gyilkosságra. Tris más mint a többiek rá nem hatott a szérumban lévő chip ami irányításra kényszeríti a többieket. Minden bátor az önfeláldozókat támadja. Vajon miért? És vajon Négyes is zombiként viselkedik?
Csendes fohászokat mormoltam, hogy immunis legyen. És az imáim meghallgatásra leltek. Mert önálló volt a tudata Négyesnek. Így együtt próbálják megoldani a problémát. Sok veszteség árán leállítják a projektet. De menekülniük kell, mert szinte körözést adtak ki rájuk.

Ez egy tökéletesen megírt könyv. Köszönjük Veronica. Ezért is most először 10/10 t adok. Ezen a nyáron olvastam ki másodjára. És szerintem nemsokára újra az éjjeli szekrényemen fog pihenni ez a csodálatos könyv.
UI.: Két hét múlva a lázadót hozom el nektek.
Megrendelni itt tudjátok.
~Lizi

Simon Elkeles

Tökéletes kémia

Könyvajánló:

Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. 
A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. 
Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

Véleményem:

Teljesen lehidaltam a könyvet illetően.

Első látásra csak a borító miatt dobbant meg a szívem, de mikor megláttam az idézeteket amiket a netre feltettek belőle... elájultam. Igaz hogy a rosszfiú és a jókislány összejön, (és ebből a szempontból sablonos), de nem mindegy hogy milyen rosszfiú és milyen jókislányról beszélünk. Tetszett az hogy az író leírta egy gyönyörű történetben, hogy egyes helyeken, mennyire durvák, és komolyak lehetnek az emberek a származási különbégek miatt.

"Alex karba teszi a kezét. – Tévedsz. 

– Szerintem nem. 
– Azt hiszed, te sosem tévedsz? 
Úgy mondja. mintha egy ostoba szőke liba lennék, és ettől felmegy bennem a pumpa. – Persze, hogy nem hiszem azt – mondom. Emelek egy oktávot a hangomon, szinte csipogni kezdek, mint egy elsőbálozó. – Például a múlt héten is, vettem egy Bobbie Brown Sandwash Petal szájfényt, pedig a Pink Blossom sokkal jobban illett volna az arcszínemhez. Totális katasztrófa – mondom gúnyosan. Valószínűleg ezt a szintet várja tőlem. Kíváncsi vagyok, beveszi-e, vagy a hangszínemből rájön, hogy csak gúnyolódtam vele. 
– Azt elhiszem. 
– És te, te még sohasem tévedtél? – kérdezem. 
– Dehogynem – feleli. – A múlt héten, amikor éppen bankot raboltunk odaát Walgreensben, azt mondtam a pénztárosnak, hogy adja oda az ötvendollárosokat a pénztárból. Én hülye! A húszdollárosokat kellett volna kérnem, mert azokból sokkal több volt, mint ötvenesből."

~Tökéletes kémia: Brittany~

Imádom a beszólásokat vagy a csípős megjegyzéseket, egy könyvben. Na most nekem ebben nem is volt hiányom:

"– Por favor, Mamá – mondom bőszen. – Hiszen csak csókolóztunk! 

– Alejandro, a csókolózás ahhoz vezet, hogy majd még niñokat csináltok nekem!"

~Alex~

A cselekményben sok izgalom is van, szóval nem kifejezetten lányoknak ajánlom. Lehet hogy az ellenkező nemnek nem igazán fekszenek azok a megfogalmazások mint: "Ha Brittanyvel vagyok, az olyan, mintha valami jó és szép töltené be az életemben tátongó ürességet" , de ez egy olyan könyv amit még ők is elviselnének, mert voltak benne csaták, verekedések, és üzletelések is amik sok gondot okoztak Alexnek és Britnek.

Viszont természetes, hogy happy end legyen, össze kellet hogy jöjjenek valahogy és hát volt pár bökkenő...

"– Ha bajod van azzal, hogy cigizek, inkább mondd meg! 
– Jó. Bajom van azzal, hogy cigizel – mondom neki. 
– Akkor miért nem mondtad meg? – kérdezi, és elnyomja a hamutartóban. 
– El sem hiszem, hogy ízlik neked – mondom, mikor elindulunk. 
– Lelazít. 
– Ideges vagy? 
A pillantása a szememről a mellemre, majd a miniruha alatt a combomra vándorol. – Ha ebben a ruhában vagy, akkor igen."

~Brittany~

Sokszor Brittany úgy kezelte Alexet minta egy másik kontinensről, hanem meg bolygóról jött volna. Néha ki is hozott fura pillanatokat amikor nevelni próbálta vagy kicsúsztak a száján olyan gondolatok amik nem kellettek volna.

"– Miért nem veszel elő egy baseballütőt, és kergetsz be vele a könyvtárba? 

– Nem vagyok ősember. A pasid a gorilla, nem én."

~Brittany~

Az, hogy a címben benne van hogy kémia, én első látásra azt mondtam volna, hogy alig lesz itt egyes dolgokon kívül más kémiáról. De tévettem. Itt tényleg leírták a kémia órákat, és amikor Alex és Brittany összevesztek valamin és nem látták egymást, akkor a kémia óra volt a megmentő, amikor láthatták egymást és válthattak pár szót. Azóta várom minden egyes kémia órákat...

"– Később találkozunk, mamacita. Már alig várom, hogy lássam, működik-e közöttünk a kémia."

~ Alex~

Nekem örök kedvenc marad, és annak elenére hogy volt aki lehurrogta, én nagyon szeretem és titokban még egyes szavakat is tanulgatok. Hátha közbejön valami az életben.Ki tudja...

A borítóját nagyon szeretem (mind a háromnak), és a könyvre 10/9 csillagot adok! Igazi tinikönyvnek számít!
A "kémia könyv" megrendelése itt érhető el!!

Mivel ma van Valentine nap amit Amerikának köszönhetünk, így sok-sok puszit küldünk Lizivel mindenkinek!

~Lola

Kerstin Gier: Smaragdzöld

 Kerstin Gier: Smaragdzöld

Tartalom:

Mit tesz az, akinek összetörték a szívét? Úgy van. Telefonál a legjobb barátnőjével, csokoládét majszol és hetekig dagonyázik a boldogtalanságban. Csak az a bökkenő, hogy az akarata ellenére időutazóvá vált Gwendolynnak egészen más dolgokra kell tartalékolnia az energiáit: például a túlélésre. Mert azok a szálak, amelyeket a kétes hírű Saint Germain gróf még a múltban illesztett egymáshoz, immár a jelenben is veszélyes hálóvá szövődtek. Ahhoz, hogy felfedjék a titkot, Gideonnak és Gwendolynnak nem elég eltáncolni egy menüettet a 17. század egyik legpompásabb bálján, hanem hanyatt-homlok kell belevetniük magukat a kalandokba bármelyik évről is legyen szó…

Érzelmi hullámvasút az évszázadokon keresztül: Gideon és Gwen kalandjai Kerstin Gier, kitűnő bestseller-szerző tollából. Beleszeret, aki elolvassa

Véleményem( Spoiler tartalom):

Az időtlen szerelem trilógia befejező kötete. Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a sorozatba. Teljes lesz a történet, ami fordulatos, meglepő, összetörte a szívemet, de mégis csodálatos.
A könyv elején szegény Gwendolyn teljes szerelmi bánatban szenved. Nagyon sajnáltam mert vele együtt én is bele szerettem Gideonba. Ezáltal minden találkozásuk a könyv elején rideg és szomorú. Bár már örömmel tapasztaltam, hogy kicsit se érdeklődik Charlotte felé Gideon. Mégis mikor tisztáznák a kapcsolatukat, Gideon megkéri legyenek barátok. Barátok! Na itt üvöltöttem volna le a fiú fejét.
Ezt követően Gwen dühösen és elkeseredetten utazik vissza a múltba. És találkozik az új szövetségesével a nagyapjával. Sok információt megtud Lucy és Paul cselszövéséről. Majd kiderül, hogy a második időutazógép több évtizeden át a házukban volt. Amit kiszednek a falból és biztosabb helyre rejtik Charlotte elől. A ládát még a többi testvér is őrzi. Csodálatosnak tartom, hogy Nick és Caroline ennyire összetart Gwendolynnal.
A lánynak a múlt béli bálba kellene utaznia de megbetegszik és még se tud elmenni. Gyógyulás után indulhat is a bálba, ahol Gwen féltékeny lesz egy másik lányra, aki egyfolytában Gideonnal flörtöl. Gwen megsértődik és el szalad. Persze Gideon követi a lányt (én még itt is bíztam benne, hogy Gideon tényleg szereti a lányt és nem csak megjátszotta) és egy szobácskában elszabadulnak az érzelmek

Megcsókolják egymást. Annyira romantikus volt. Nagyon örültem, hogy legalább tisztázzák a helyzetet és szerelmet vallanak. De sajnos történt egy kis gond. Megtámadták őket, és Gwendolynt leszúrták. 

Gideon próbálta megmenteni. És itt lehettünk benne biztosak, hogy Gideon nem csak egy barát akar lenni.„- Szeretlek Gwenny! Kérlek ne hagyj el! – zokogta Gideon.”

Vissza tértek a múltba. És csoda történt mert Gwendolyn élt, és virult. Gideon meg kisírt szemekkel ült mellette. Ez az egyik kedvenc részletem. Annyira megható.
Még az nap este meg is látogatja a fiú Gwent. és együtt rájönnek, hogy a lány halhatatlan. És majdnem még egy csók is elcsattant de sajnos berontott a rokonság a szobába, ezért csak majdnem. Arra is fény derül, nem csak a tizenkettedik hallhatatlan hanem az első is. Vagyis Saint German gróf még

mindig élt. És meg akarja ölni szegény lányt, hogy halhatatlan is maradjon.
Még egy csúnya titok látott napvilágot. Gwen igazi szüleit illetően. Az igazi szülei Lucy és Paul.  Nem Grace. meglepő fordulat volt. Nem számítottam rá.
Számomra csak egy bökkenő volt. Ezáltal, hogy nem azok a szülei akiket hitt. Akkor Gideon távoli rokona volt. Elvileg nagyon, nagyon távoli. De akkor is. Rokonok voltak. Nekem ez nagyon furcsa volt.
És jött az utolsó forduló, szembe nézés a jelenben lévő Saint German gróffal. Az az ember a gróf akire a legkevésbé számítottam. Leesett állal olvastam. Nem hittem a szememnek. Mert a gróf „A tanárjuk” is volt egyben.
És csak még lejjebb esett az állam amikor Gideonba hatszor belelőttek. De kiderült a régebbi időutazógépben lezárták a vérkört és Gideon megitta a halhatatlanná tévő szérumot.
Nagyon tetszett, hogy egy új „örökkön örökkét” dolgoz fel. Mivel mind a ketten halhatatlanak örökké együtt maradnak. Igazi Happy End.
Egy dolog volt amit nem értettem de az epilógus megmagyarázott. A komornyik igazi, őszinte kedvessége Gwendolyn felé. De Lucynak és Paulnak született még

egy gyerekük a múltba majd felvettek egy új nevet: Bernhard. Ezáltal azért volt kedves mert a rokona.
Zseniális, elgondolkodtató, és romantikus könyv. Többször is szívesen el fogom olvasni.
A könyvet 10/9.5 re értékelem. Tényleg csak a kis rokoni kapcsolat rontott bele a képbe nálam.
A könyvet itt tudjátok megrendelni.
És a zafírkékről készült kritikámat itt

~Lizi

Bocsánat, hogy kicsit késve de sikerült befejeznem!

Colleen Hoover

Slammed, Visszavonuló, Ez a lány

Könyvajánló:

Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik. 
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény. 
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.

Véleményem:

Már az első oldalak megragadtak, úgyhogy ezzel el is indítottam magamnak egy könyvlavinát (Hopeless esetében is szintén ez volt a helyzet).

Az írónő első könyve magábahúzza az embert és olyannyira izgultam már a lány helyében is mintha csak én velem történt volna meg. Irigylésre méltó ez a munkája is. A szereplőknek a humorérzéke nagyon tetszett, mert az, hogy olyan helyzeteket tudnak megmenteni humorral, hogy én csak pislogtam. Volt benne sok mókás jelenet, mégtöbb fordulat és dráma (nem beszélve a tökfaragásokról, és a takarításokról).

"- Azt nem részletezte, miért akadt ki rád, de állati pipa. Nem tudom, mit műveltél vele, de úgy takarítja a házát, mintegy eszelős. Amikor bementem hozzá, több száz kártya hevert a nappali padlóján szanaszét. Mintha receptek lettek volna, vagy ilyesmi.

- Te jó isten, rendszerez! - kiáltok fel. Akkor nagyobb a baj mint gondoltam. [...]"

~Visszavonuló~

Igazából már maga a történet nagyon érdekes volt amivel szembenálltak, nem hogy még tovább tudják fokozni ezt a második könyvben is! A Visszavonulónál talán még érdekesebb tűnhetett a szituáció, mivel Lake nem igazán volt a helyzet magaslatán, amiért mondjuk igazán nem hibáztathatom.

Mikor az utolsó részekhez érkeztem és úgy gondoltam, hogy minden megoldódott, akkor nagyot tévedtem mert még egy kis stresszt tett bele Colleen a story utolsó pár pillanatába. És a végén már azt hittem, hogy valami olyasmi fog történni, amit nagyon nem akarok elolvasni, csakhogy segített nekem a net amikor megláttam a harmadik kötet borítóját. (Kellett nekem keresgélnem utána mikor még be se fejeztem...) Úgyhogy igazából ezzel elszúrták az izgalmat, hogy vajon az lesz-e, hogy .... mert ha az történt volna meg akkor ott helybe eldobtam volna a könyvet majd égnek szegezett fejjel mondtam volna, hogy "Ezt most miért kellett?".

A story elejére visszaugorva viszont az volt a legjobb, hogy nem ott folytatták ahol az első abbamaradt hanem egy évet ugortak és meg is tudtuk részleteken beadagolva, hogy mi történt akkor. Sok sok dráma és izgalom mellett a versek sem utolsóak amikből olvashattunk párat. Kétség sem fér, hozzá, hogy nekem is van egy kedvencem az egészből:

"Valaha imádtam az óceánt.

Szerettem benne mindent.

Korallzátonyait, fehér tajtékát, morajló hullámait,

szikláit, a kalózlegendákat és a sellőmeséket,

az elveszett és megtalált kincseket.

És valamennyi

Benneúszkáló halat.

Igen, valaha imádtam az óceánt.

Szerettem benne mindent.

Azt ahogy ágyamban fekve álombaringat éneke,

majd felébreszt elemi ereje,

mely megrémít nemsoká.

Szerettem meséit, hazugságait, áltató szemeit.

Kiszáríthattam volna medrét,

ha úgy akarom.

Valaha imádtam az óceánt.

Szerettem benne mindent.

Korallzátonyait, fehér tajtékát, morajló hullámait,

szikláit, a kalózlegendákat és a sellőmeséket,

az elveszett és megtalált kincseket.

És valamennyi

Benneúszkáló halat.

De ha próbáltad már valaha vitorlásodat

viharos tengeren kormányozni,

akkor tudhatod,

hogy tajtékos hullámai az ellenségeid. Próbátál már

a partra úszni begörcsölt lábbal, gyomrodban

az In-N-Out hamburgerének súlyával,

Miközben morajló hullámok csapkodják testedet,

és vízzel töltik fel

tüdődet, te meg csak csapkodsz a karoddal,

hogy felhívd magadra

a figyelmet, de a barátaid

Csak

Visszaintegetne

Neked?

Te is úgy nőttél fel, hogy az életről szóló álmaidban

saját kalózhajód lesz, saját legénységgel, és minden

Sellő

Csak téged

Szeret

Majd?

Rá fogsz ébredni...

Ahogy én is ráébredtem...

Hogy mindaz, ami jó benne,

Mindaz, ami szép

Nem valódi.

Csupa hazugság.

Tartsd hát meg magadnak az óceánt,

Mert ami nekem kell, az a Tó."

~Slammed~

A harmadik inkább nyalánkásgnak tartom magamnak és szerintem minden Colleen Hovver könyvolvasónak, mivel itt ezt inkább nyaraláson, sziesztában vagy hasonló eseményekkor jó olvasni. Mert egyébként talán úgy éreznéd, hogy nem valami izgalmas. Pedig ez igazából igenis az! Az, hogy Will miket élt át az első részben az fantasztikus! Ez is hasonlít a Hopeless szerkezetére, abban, hogy ennél is elmondja, hogy mi is történt a férfi szemszögéből. És ez sok mindent megmagyarázott ebben az esetben is.

Szerettem benne azt is hogy a Lakeről mondtak rosszat és nem valami istennőnek ábrázolták. Mondjuk igaz hogy Kel aki az öccse, nem is igazán tud szépíteni a dolgokon...

"- Túl sokat böfögött, igaz? Vagy a kocsidban hagyta a melltartóját Fogadjunk, hogy még kvét sem adott neked!

Kipréselek magamból egy műmosolyt, és a papírjaimhoz lépek.

- Eltaláltad - felelem. - A kávé volt az oka. Rettenetesen irigy lány.

- Tudtam! - csóválja a fejét Kel."

Viszont az is édes volt, ahogy Caulder és Kel annyira akarták hogy tesók legyenek, hogy még noszogatták is Willt egy második randiért hogy összejöjjenek, majd összeházasodjanak Laykennel.

És még nem is tudták, hogy mi vár még rájuk!

Ez a két tökfilkó is kevert pár dolgot, de legalább a nehéz időszakban összehozhatta az embereinket.

Tehát összességében ez a sorozat egyben 10/9,5 csillagot kap!

Ez a három, gyönyörű könyv, megrendelhető: itt a Slammed, itt a Visszavonuló és itt az Ez a lány

~Lola

Kerstin Gier: Zafírkék

Tartalom:

„Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!) Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!
Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.”

Véleményem (Spoiler):

Az első kötet kiolvasása után azonnal a második kötetért kellett, hogy nyúljak. Kíváncsi voltam, mi fog történni a csók után. Talán tisztázzák a kapcsolatukat? Vagy, esetleg szerelmet vallanak egymásnak? Hát, nem.
 Egy csúnya vízköpő démon (aki hazáig követi Gwent) megszakítja a csókot. A vissza úton Gwen és Gideon szinte úgy viselkednek mintha semmi nem történt volna. Ez szomorúan érintett. Valami nagyobbra vártam. Valami jobbra. De visszatérve azt taglalják a páholy tagjai mi csúszhatott félre az előző utazáson (mert a két kis időutazót csapdába csalták a konográf elrablói). És persze senkinek nem tűnik fel, hogy mindjárt mindketten éhen halnak.
 Megismerkedhetünk Gróf Rákoczi egyik nagyon nagyon távoli rokonával, Mr. Marleyval. Ez az ember nekem nem igazán volt szimpatikus. Bár kicsit szerencsétlennek tartottam, esetlennek, de én Őt gyanúsítottam a leginkább. Gwendolynt még aznap vissza küldik még egyszer a  múltba, egy nyugodt pincébe. Ahol a nagyapjával találkozik (aki a jelenben meghalt)  és innentől együtt próbálják megoldani a problémákat, úgy, hogy Gwen amikor tudja meglátogatja (a múltban). Kicsit bele lehetett zavarodni az idősíkokba.
 Hazatérvén egy újabb problémával nézett szemben szegény lány. Mert kiderült az utált Charlotte fog segíteni a soirée készülni. És ott van Charlotte volt tanára aki úgy vettem észre, senkit nem akar elfogadni az első tanítványán kívül. Ezáltal zsigerből utálja szegény Gwennyt. Majd nem sokkal később, egy újabb tökéletes pincés jelenetnek lehetünk szemtanúi, aminek főszereplői Gideon, Gwendolyn és egy zöld kanapé. Itt történik meg a második csók. Ezen a ponton akartam tovább és tovább olvasni, hogy minden ilyen nagyon jó maradjon. A romantikának az vetett véget, hogy visszautaztak a jelenbe.
 Furcsa véletlen folytán a lány találkozik Gideon öccsével Raphaellel. Aki kiköpött bátyja. Érdekesnek találtam, hogy ebben a részben nem kap annyi szerepet Leslie, csak a végén. É nagyon szurkoltam, hogy Raphaell és Leslie összejöjjenek. Két olyan ember akit nagyon megkedveltem, és egy robbanó párost alkottak volna. De Leslie lepattintotta.
Elérkezett a várva, várt soirée. Csak egy bökkenő volt. Az ártalmatlan puncs, nem is volt ártatlan. Ugyanis alkohol volt az italban. Nagyon vicces volt a részeg Gwendolyn. Még a gróffal is összehaverkodott. Nagyon jót mulattam azon, hogy Gwen felment a színpadra énekelni. Egy musicalt. Ami még nem is létezett. A kicsi rendezvény szerintem egész jól sikerült, szórakoztatónak találtam, és ötletesnek. Nem minden nap rúghat be az ember a múltban. Visszautazva megint egy kis romantika lesz, amikor Gideon támogatja szegény lányt.
Nagyon sajnáltam Gwennyt mert szinte biztos vagyok benne, hogy nekem nem ment volna az ami neki. Tanulni és egyben idő utazni is. Nagyon erős és kitartó lánynak gondolom.
Másnap a múltban Gideon szerelmet vall végre a lánynak, a gróf felé igyekezvén. Miután a fiú elmegy (nem lehet ott Saint German gróf és Gwendolyn beszélgetésén) tele beszéli a lány fejét minden badarsággal. Ami nem is akkora badarság. Ez a pont volt az, amikor a szívem több milliárd darabokra tört és hangosan ordítottam föl. Mivel kiderült Gideon csak megjátszotta magát. De én hittem benne, hogy csak az elején játszotta meg magát, és már teljes szívvel szereti Gwent. De ez ebben a részben nem derül ki.

A vízköpődémon.

A szívszorító részből egy kis kóstoló:

-          Nem! Most beszéljük meg! – a gombóc felrobbanta a torkomban, és folyni kezdtek a könnyeim – Elég ha igent, vagy nemet mondasz! Eltervelted az egészet?

-          Gideon megdörzsölte a homlokát – Gwen…

-          Igen, vagy nem? – zokogtam

-          Igen. – felelte Gideon. – De kérlek ne sírj!

UI.: A Rubinvörösről készült kritikámat itt olvashatjátok.
Megrendelni meg itt.

~Lizi