Becca Fitzpatrick:

 Crescendo

Könyvajánló:

„Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?”

Véleményem:

Az elején minden szép és jó, de egy szemvillanás sem telik bele, hogy minden 180° - os fordulatot vegyen.

A neten sok helyen negatív visszajelzéseket láttam, viszont úgy érzem, hogy mindez csak azért van, mert a könyv nagyobb részében nem éppen Nora és Folt kapcsolatát fényezi az írónő (kivétel: az első fejezet). Közöttük leginkább a bizalom a legmeghatározóbb pont amin áll vagy bukik a kapcsolatuk. Ha nincs bizalom, akkor nem is beszélhetünk kapcsolatról.(de azt hiszem, ezt hanyagolhatom, mert ez az egész átmehet kapcsolat terápiába is akár).

„- Te is annyira… elkötelezett vagy a kapcsolatunkat illetően, mint én? – Nem tudtam nem kérdezni azután, hogy tegnap este óta úgy tűnt minden összeomlik körülöttem. Rájöttem, hogy fogalmam sincs, mit érez irántam Folt. Korábban úgy gondoltam, mindent jelentek a számára, de mi van ha ezt csak én képzeltem így? Mi van, ha durván túlbecsültem az érzelmeit?

Álltam a pillantását. Most nem fog olyan egyszerűen szabadulni, pláne nem magyarázat nélkül. Nem lesz még egy szökés.

- Szeretsz engem?”

Hát igen. Ez a könyv azon része volt amikor ököllel vertem volna foltosra Folt arcát… De sebaj! Volt több rész is amikor talán nem elégedtem volna meg csak ennyivel...

A Cresendo igazán nagy ínyencség a kezemben ami mindig meglepetéseket hozott (tisztára mint mikor karácsonykor bontogattam az ajándékot!). Bár igaz hogy néha már komolyan sajnáltam Norát amiatt, mert az egész világa széthullóban volt, és nem volt senki sem mellette, hogy megmondja, mi tévő legyen ezekben a nehéz pillanatokban. Én a helyében már kész idegroncs lettem volna és széttéptem volna a hajamat , a sok megpróbáltatáskor. Ez is mutatja, hogy ez a lány igazán erős és stabil személyiség. Vee mellett ő a második kedvencem, a karakterek között.

Vee azért tűnt szimpatikusnak, mert ő az az igazi barát aki mindig ott van, de azért mégsem száll el a világ végére csak azért hogy a kedvére tegyen a barátnőjének. Viszont nagyon sokszor segíti Norát a nehéz pillanatokban. Viszont azért mégis nehéz úgy segíteni valamin, amin azt sem tudjuk, hogy egyáltalán létezik. A könyv végére szurkoltam a Delphice-ben történt akciók során, hogy végre beavathatják őt, de csalódnom kellett. Ennek ellenére még reménykedem, hogy ebben a sorozatban végre beavatják Veet a világ történéseibe.

Az igaz, hogy egy külön izgalmat, csavart jelent az hogy Folt (akitől azt várnánk hogy minden fejezetben benne legyen) annyira nem szerepel sokszor az elejét kivéve. De azért én bántam mert ő volt a kedvencem akit mindig várok hogy ő legyen az akit Nora lát hátulról. (Viszont természetesen ritka alkalmakkor olvasom Folt nevét).

Az a rész amit egész végig várhatunk a könyv olvasása során, az a vége. Félreértés elkerülése végett megmondom, hogy én nem úgy értem ezt, hogy annyira rossz, hanem a végére lesz majdnem teljesen kerek. Bár az utolsó oldal… Nah azon egyszerre értetlenkedtem, felhúztam magam, nevettem és még egyszer értetlenkedtem. Tátott szájjal néztem szemtől szembe a könyvvel és gondolatátvitellel próbáltam hozzászólni: „-Most akkor mivan?!”

Miután végeztem már viszketett a tenyerem a következő kötet után.

Én erre a könyvre 10/9 csillagot címkézek. Nem lehet letenni ,élménnyel és titkokkal dúsított történet!

Ha meginspiráltalak egy könyv vevésre, akkor megrendelheted itt!!!

U.i.: Az adta a könyv különleges hangulatát, hogy én magam nem tudtam, hogy akkor most pontosan kiben kéne bízni. Lehet-e bízni Foltban és hinni az ő különleges kapcsolatában? Az egész sztori, annak ellenére, hogy fantasy, még én is bele tudtam képzelni magamat! A kedvenceim közé sorolom...

~Lola