Kerstin Gier: Rubinvörös

Kerstin Gier:
Rubinvörös

Tartalom:

„Mi tévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársául! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…”

Véleményem:

Iszonyúan izgatott voltam mikor megkaptam a könyvet, és nagyon nagy elvárásokkal álltam neki az olvasásának. Nagyon szeretem a romantikus regényeket és ennek a trilógia címével megfogott (időtlen szerelem). Bár be kell vallanom, több romantikus jelenetre számítottam de ettől függetlenül nagyon tetszett a könyv.
Mondjuk elég sok könyvben jelenik meg, hogy az anya hazudik a gyerekének hogy megvédje, de nem veszi észre, hogy így csak még nagyobb veszélybe sodorja. A Rubinvörösben sem történik másként. Az anya eltitkolja Gwendolyn elől, hogy egy nappal előbb született, így kiderül, hogy ő is örökölhette az időutazásért felelő gént. De persze ezt senkinek nem tűnt fel. 
A könyv története kicsit lassan indul be, és nehezen lehet nyomon követni a család rokonsági vonalát. Gwendolynnak is (természetesen) van egy legjobb barátnője  Leslie, aki mindenben segít a barátnőjének és szinte ő tartja benne a lelket. Leslie aki magánnyomozó akar lenni és imádja a titkokat, csomó információval látja el, viszont nem csak különböző történelmi személyekkel kapcsolatban.
Gwendolyn még pluszban a szellemeket is látja. Kicsit furcsállom, hogy még nem zárták az elmegyógyintézetbe azért mert csak elkezd (kívülről nézve) magában beszélni. Mikor kiderül, hogy nem a roppant ellenszenves Charlotte az időutazó hanem Gwendolyn, kivágja a hisztit és megsértődik. Bár szerintem Charlotte túlságosan is általános szereplő. Ő az a szép magas lány aki vékony és mindenből jobb jegyei vannak mint másoknak, minden körülötte forog és tökéletesnek hiszi magát. Az elején kicsit sajnáltam is az anyja folytonos túlzott védelmezési kényszere miatt.

A regény elején úgy sejthettük, Gideon az Ő párja lesz. Nagyon különösnek tartom Gideon viselkedését. Nem mindig tudtam mire is célozgat. A regényben Gideont először arrogáns szemétládának tartja Gwendolyn. És meg kell mondjam nekem sem volt akkor a kedvenc szereplőm, de a végére egész jól felhúzta magát a kedveltségi listámon.

A könyvet 10/8 csillaggal értékelem mert nekem kicsit lassan kezdődtek az izgalmasabb részek. De ennek ellenére a kedvenc könyveim közé sorolom, mivel az egész story és az ahogy a karakterek ki vannak találva, nagyon ötletes. Mindenképpen ajánlom, nem csak olvasni , hanem megvenni is!

És persze Gideontól egy kis részlet:
" - Gwendolyn?
 - Mi az?
 - Nem sértésnek szántam. A hétköznapit nem úgy értettem, hogy közönséges, inkább azt akartam mondani vele hogy általános. Érted?

Ez egyre jobb volt.
 -  Jól van – mondtam, és dühösen rávillantottam a szemem. – Mindegy mit gondolsz rólam."

UI.: Nagyon tetszett, hogy a könyv betűi nem átlagos feketék voltak hanem Rubinvörös.
~Lizi

Megrendelhető a könyv: itt.